Partner webáruházak
TP-LINK.HU hálózati eszközök webáruháza

TP-LINK hálózati termékek a legjobb áron hivatalos forrásból

tovább a webáruházhoz Vásároljon Kingfast SSD meghajtókat a legjobb áron

SSD meghajtók kedvező áron 3 év garanciával

tovább a webáruházhoz WPC kültéri padlóburkolat elérhető áron

Tartós, magas minőségű WPC kültéri padlóburkolatok

tovább a webáruházhoz HKC multimédia és számítástechnikai kellékek webáruháza

Minőségi multimédia és számítástechnikai egységek

tovább a webáruházhoz
Termékeinket személyesen is kipróbálhatja budapesti bemutatótermünkben!
A termék a kosárba került.

Illuminare necesse est: Világítani muszáj II. rész

lathatosag

A fény nem más, mint sugárzó energia, elektromágneses sugárzás. Jellemzőit a fény Maxwell-féle hullámelméletével szokás leírni. A hullámok négy fő jellemzője az amplitúdó, a terjedési sebesség, a frekvencia és a hullámhossz. Köznapi körülmények között a fény terjedési sebessége állandónak tekinthető, így állandónak tekinthető az egy adott frekvenciához tartozó hullámhossz is. Ami a világítás témakörét illeti, az elektromágneses színképnek csak három olyan tartománya van, ami számít: az ibolyántúli, a látható és az infravörös. A különféle elektromágneses sugárzások egymástól abban térnek el, hogy milyen hullámhosszakból állnak. A sugárzás állhat csupán egy hullámhosszból, vagy számos hullámhosszból, ami alapján megkülönböztethető egyszínű (monokróm) sugárzás és összetett (integrált vagy komplex) sugárzás. Az egyszínű sugárzás csak egyetlen hullámhosszú elektromos sugárzás, azaz egy, az átlagos hullámhossz által megadott keskeny színképsáv (pl. 500 nm) sugárzása. Az összetett sugárzás ezzel szemben több eltérő hullámhosszt ölel fel. Az összetett sugárzás lehet folytonos vagy nem folytonos sugárzás. A folytonos sugárzás széles színképű, viszonylag kiegyenlített eloszlású sugárzás. A nem folytonos sugárzás színképének eloszlásában jelentős kiugrások találhatók. A nappali fény színképe alapján folytonos összetett sugárzás.

 Szemünk a legfontosabb érzékszervünk, a környezetből kapott információ kilencven százalékát látásunkkal szerezzük meg, a fényérzékelés, színérzékelés, tárgylátás, mélységérzékelés és térlátás segítségével. Az emberi szem az elektromágneses színképnek csak egy kis részét képes látni: ezt a látható fényt az infravöröstől az ultraibolyáig terjedő elektromágneses sugárzás, azaz a 780 nm és 380 nm hullámhossz közti tartomány adja. Azonban az emberi szem nem egyformán érzékeny a fény minden hullámhosszára. Nappali fényben az emberi szem az 555 nm hullámhosszú, zöld színű sugárzásra a legérzékenyebb, ez alatti és feletti hullámhosszakra érzékenysége haranggörbeszerűen csökken. Ezért a fényforrások fényét úgy vizsgálják, hogy tekintetbe veszik az emberi szem érzékelési jellemzőit. A fényforrások kibocsátotta látható fény mennyiségét lumenben mérik, azaz a lumen az emberi szem számára érzékelhető fény erősségének mértékegysége. Ez azt jelenti, hogy például a fénytartomány vörös részében sugárzó fényforrás fényének lumenben kifejezett értéke alacsonyabb, mint az ugyanakkora mennyiséget a fénytartomány zöld részében sugárzó fényforrásé, mivel az emberi szem a zöld színre érzékenyebb.

 A világítástechnika területén a fényforrások leírására használt legfontosabb jellemzők:

 A fényáram, vagyis a fényforrás által kibocsátott fénysugárzás teljes mennyisége. Mértékegysége a lumen, jele lm.

 A fényhasznosítás, vagyis a fényforrás által kibocsátott fénysugárzás teljes mennyisége osztva az általa felvett villamos teljesítmény értékével. Mértékegysége a lumen/watt, jele lm/W. A fényhasznosítás fontos energetikai jellemző, a fényforrások fejlesztésének egyik elsődleges célja a fényhasznosítás értékének növelése. A fényhasznosítás elméletileg elérhető legnagyobb értékét a láthatósági görbe maximumának megfelelő, csak azt az egy hullámhosszat tartalmazó, egyszínű sugárzás esetén kapjuk meg. Ez az elméleti maximum 680 lm/W. A gyakorlatban világításra használt fényforrások természetesen a teljes színképben sugároznak, tehát olyan hullámhosszakon is, ahol a szem érzékenysége kisebb. A látható fény tartományában (380-780 nm sáv) ez az elméleti határ 199 lm/W. Emiatt, valamint az elkerülhetetlen veszteségek okán a gyakorlatban megvalósítható fényforrások fényhasznosítása az elméleti maximumnak csak kis része.

 A fényforrások világítástechnikai értékelésénél a sugárzott fény erősségén kívül annak színe is lényeges. A fény színét egy tökéletes sugárzónak tekinthető izzó fekete test színével összevetve írják le, azt a hőmérsékletet megadva, amelyen a fekete test izzik, mikor ilyen a színe. Ez a jellemző a színhőmérséklet, mértékegysége a kelvin, jele K. A színhőmérséklet a fény színképi eloszlását pontosan jellemző adat. Ha egy valóságos fényforrás fényének színképe nem egyezik meg pontosan valamely izzó fekete testével, de attól nem tér el nagyobb mértékben, akkor a fényforrás az arra megjelenésben leginkább hasonlító fekete testtel jellemezhető. Ennek a hőmérsékletét hívják megfeleltetett (korrelált) színhőmérsékletnek.

 A mindennapi életben a tárgyak emberek által észlelt színe nagymértékben függ a megvilágító fényforrásoktól, amelyek manapság igen különböző színképi teljesítmény-eloszlásokkal készülnek. A mesterséges fényforrások fényminőségüktől függően kisebb-nagyobb mértékben eltorzítják a természetes színeket. Minél inkább hasonlít egy fényforrás fényének színképe a természetes fényéhez, annál természetesebb és hűbb a színvisszaadás. A színtorzulást a színvisszaadási mutató jellemzi, melynek skáláját úgy alakították ki, hogy a természetes fényforrások (azaz az úgynevezett fekete test sugárzók, aminek a Nap is tekinthető) színvisszaadását vették 100-nak, és a skála 0-tól 100-ig terjed. Minél kisebb valamely fényforrás esetén az index értéke, annál inkább torzulnak az általa megvilágított felületek színei. A színvisszaadási index szokásos jelölése Ra.

 Egy fényforrás kiválasztásánál fontos lehet az is, hogyan, milyen térbeli eloszlással sugározza fényét. Ennek leírására szolgálnak a sugárzási irányjelleggörbék, fényerősség-eloszlási diagramok. Egy fényforrás lehet pontszerű, mint például egy hagyományos körteizzó, vagy vonalszerű, mint például a szokványos fénycsövek. Fényét sugározhatja nagyjából egyenletes eloszlásban a tér minden irányába, vagy többé-kevésbé irányítottan, egy határozott irányban és szögben, mint a reflektorlámpák.

 Ezek azok az alapvető világítástechnikai jellemzők, amelyek ismerete feltétlen fontos a megfelelő lámpa kiválasztásához.

A piacon elérhető különféle fényforrások (izzók, fénycsövek, LED-lámpák) tulajdonságainak ismertetésével foglalkozik majd írásunk következő része.