Visszatekintve nehéz elképzelni, hogy egészen a XIX. század elejéig nem létezett a világításnak más módja, mint szerves anyagok égetése, vagyis a fáklya, a lámpás és a gyertya. Az éjszakai élet a gazdagok kiváltsága volt, mert a jó minőségű méhviaszgyertyák igen sokba kerültek, ezért akár csak egyetlen szoba kivilágítása is fényűzésszámba ment. Sok minden változott azóta: a hatékony mesterséges világítás megszületése forradalmasította az emberek életét. Már nem kelünk a kelő Nappal és nyugszunk mi is, mikor lemegy. Megváltozott városaink képe, az épületek, amiket építünk, az ütem, ahogy és amikor dolgozunk. Ám ennek megvolt az ára: a modern ipari társadalmak óriási mennyiségű energiát emésztenek fel. Valójában annyira sokat, hogy az már fenntarthatatlan. Így a világítás forradalmát útjára indító, másfél évszázados múltú villamos izzólámpa fényes pályája is lassan véget ér. Nem azért, mert nem szolgált, szolgál jól, hanem, mert működése túl sok energiát igényel. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világon a villamos energia 18~19 százalékát világításra használják, így már a hatékonyság kis növelése is óriási hatással járhat. A legfenntarthatóbb, legtisztább energia pedig az el nem használt energia: a legjobb eszköz a környezet védelmére, az éghajlatváltozás lassítására. A különféle nemzetek kormányai a közelmúltban jogszabályokkal és törvényekkel szabályozták az energiahasználatot, ezen belül pedig a világítási módszereket és rendszereket. Ezek a rendelkezések meglehetősen szűk teret hagytak a hagyományos izzólámpa használatának, a felhasználókat pedig a magasabb hatékonyságú világítási eszközök és rendszerek alkalmazására kényszerítik.

Azonban a jó világítás az egyik igen fontos, ha nem a legfontosabb kényelmi szolgáltatás az emberek életében, ráadásul valójában meglehetősen összetett feladat, még egy magánháztartás esetében is. A jó döntések meghozatala pedig tájékozottságot igényel. Különösen igaz ez, mikor az izzólámpák helyettesítéséről van szó, mert a nem megfelelő világítás rontja a közérzetet és károsítja az egészséget. Ez az írás a világításra vonatkozó alapvető ismeretekkel igyekszik segíteni a jó döntések születését.

Ha izzólámpát akar más fényforrásra cserélni, vagy átalakítja meglévő világítási rendszerét, az alábbi néhány kérdést mindenképp fel kell tennie.

Fénykibocsátás: A két termék egyformán fényes?
Az egyenértékű termékek lumenben (lm) mért fénykibocsátásának azonosnak kell lennie. A wattban (W) mért felvett teljesítmény alkalmatlan a fénykibocsátás összehasonlítására, még két LED-fényforrás közt is.

Térbeli eloszlás: A két termék azonos módon összpontosítja vagy irányítja a sugárzott fényt?
Az egyenértékű termékeknek hasonló mennyiségű fényt kell sugározniuk bármely adott irányban, azaz hasonló fényerősség-eloszlással kell bírniuk. Fontos lehet még a sugárzott fény jellege, például a fénycsóva határának élessége is.

Színminőség és megjelenés: Milyen színű fényt ad a termék? Milyennek látszanak a dolgok ebben a fényben?
Egy egyenértékű LED-fényforrásnak olyan fényt kell sugároznia, amely a hagyományos fényforráséval egyezőnek tűnik (pl. melegfehér, semleges, hideg), és bármely adott tárgynak azonos színűnek kell látszania az összevetett fényforrások fényénél. Ezeket a tulajdonságokat a színhőmérséklet (kelvin, K) és a színvisszaadási mutató jellemzi.

Alaktényező: A két termék alakja és mérete megegyezik?
Egy új lámpa nem sokat ér, ha nem illik bele abba a világítótestbe, amibe szánják. Az egyenértékű termékeknek meg kell felelniük az adott termékcsoportra vonatkozó hivatalos kiviteli- és méretszabványoknak.

Csereszabatosság: Az új termék használható a meglévő rendszerben?
A különféle világítási módszerek gyakran különféle kiegészítő elemeket kívánnak. Fontos tudni, hogy a használni kívánt termék megfelelően együttműködik a meglévő rendszer elemeivel (transzformátorokkal, fényerőszabályzókkal stb.)

Különleges követelmények: A termék alkalmas az adott felhasználásra?
A különleges működési környezet (nagyon alacsony vagy magas környezeti hőmérséklet, gyakori vagy erős rázkódás stb.) jobbára különleges lámpákat kíván, a köznapi felhasználásra szánt termékek ilyen körülmények közt gyakran nem vagy csak korlátozottan használhatók.

Hasznos élettartam: Meddig használható a termék?
A LED-lámpák és a hagyományos lámpák élettartamának összehasonlítása körülményes, mivel azt különböző módon határozzák meg.

Ár: A termék tényleg megéri a magasabb árat?
Mindig fontos számításba venni a teljes élettartamra vonatkozó költségeket és nem csak a beszerzési árat, mert az alacsonyabb energiafogyasztás és az alacsonyabb karbantartásigény nagymértékben javítja a megtérülést.

A fény nem más, mint sugárzó energia, elektromágneses sugárzás. Jellemzőit a fény Maxwell-féle hullámelméletével szokás leírni. A hullámok négy fő jellemzője az amplitúdó, a terjedési sebesség, a frekvencia és a hullámhossz. Köznapi körülmények között a fény terjedési sebessége állandónak tekinthető, így állandónak tekinthető az egy adott frekvenciához tartozó hullámhossz is. Ami a világítás témakörét illeti, az elektromágneses színképnek csak három olyan tartománya van, ami számít: az ibolyántúli, a látható és az infravörös. A különféle elektromágneses sugárzások egymástól abban térnek el, hogy milyen hullámhosszakból állnak. A sugárzás állhat csupán egy hullámhosszból, vagy számos hullámhosszból, ami alapján megkülönböztethető egyszínű (monokróm) sugárzás és összetett (integrált vagy komplex) sugárzás. Az egyszínű sugárzás csak egyetlen hullámhosszú elektromos sugárzás, azaz egy, az átlagos hullámhossz által megadott keskeny színképsáv (pl. 500 nm) sugárzása. Az összetett sugárzás ezzel szemben több eltérő hullámhosszt ölel fel. Az összetett sugárzás lehet folytonos vagy nem folytonos sugárzás. A folytonos sugárzás széles színképű, viszonylag kiegyenlített eloszlású sugárzás. A nem folytonos sugárzás színképének eloszlásában jelentős kiugrások találhatók. A nappali fény színképe alapján folytonos összetett sugárzás.

Szemünk a legfontosabb érzékszervünk, a környezetből kapott információ kilencven százalékát látásunkkal szerezzük meg, a fényérzékelés, színérzékelés, tárgylátás, mélységérzékelés és térlátás segítségével. Az emberi szem az elektromágneses színképnek csak egy kis részét képes látni: ezt a látható fényt az infravöröstől az ultraibolyáig terjedő elektromágneses sugárzás, azaz a 780 nm és 380 nm hullámhossz közti tartomány adja. Azonban az emberi szem nem egyformán érzékeny a fény minden hullámhosszára. Nappali fényben az emberi szem az 555 nm hullámhosszú, zöld színű sugárzásra a legérzékenyebb, ez alatti és feletti hullámhosszakra érzékenysége haranggörbeszerűen csökken. Ezért a fényforrások fényét úgy vizsgálják, hogy tekintetbe veszik az emberi szem érzékelési jellemzőit. A fényforrások kibocsátotta látható fény mennyiségét lumenben mérik, azaz a lumen az emberi szem számára érzékelhető fény erősségének mértékegysége. Ez azt jelenti, hogy például a fénytartomány vörös részében sugárzó fényforrás fényének lumenben kifejezett értéke alacsonyabb, mint az ugyanakkora mennyiséget a fénytartomány zöld részében sugárzó fényforrásé, mivel az emberi szem a zöld színre érzékenyebb.

A világítástechnika területén a fényforrások leírására használt legfontosabb jellemzők:

A fényáram, vagyis a fényforrás által kibocsátott fénysugárzás teljes mennyisége. Mértékegysége a lumen, jele lm.

A fényhasznosítás, vagyis a fényforrás által kibocsátott fénysugárzás teljes mennyisége osztva az általa felvett villamos teljesítmény értékével. Mértékegysége a lumen/watt, jele lm/W. A fényhasznosítás fontos energetikai jellemző, a fényforrások fejlesztésének egyik elsődleges célja a fényhasznosítás értékének növelése. A fényhasznosítás elméletileg elérhető legnagyobb értékét a láthatósági görbe maximumának megfelelő, csak azt az egy hullámhosszat tartalmazó, egyszínű sugárzás esetén kapjuk meg. Ez az elméleti maximum 680 lm/W. A gyakorlatban világításra használt fényforrások természetesen a teljes színképben sugároznak, tehát olyan hullámhosszakon is, ahol a szem érzékenysége kisebb. A látható fény tartományában (380-780 nm sáv) ez az elméleti határ 199 lm/W. Emiatt, valamint az elkerülhetetlen veszteségek okán a gyakorlatban megvalósítható fényforrások fényhasznosítása az elméleti maximumnak csak kis része.

A fényforrások világítástechnikai értékelésénél a sugárzott fény erősségén kívül annak színe is lényeges. A fény színét egy tökéletes sugárzónak tekinthető izzó fekete test színével összevetve írják le, azt a hőmérsékletet megadva, amelyen a fekete test izzik, mikor ilyen a színe. Ez a jellemző a színhőmérséklet, mértékegysége a kelvin, jele K. A színhőmérséklet a fény színképi eloszlását pontosan jellemző adat. Ha egy valóságos fényforrás fényének színképe nem egyezik meg pontosan valamely izzó fekete testével, de attól nem tér el nagyobb mértékben, akkor a fényforrás az arra megjelenésben leginkább hasonlító fekete testtel jellemezhető. Ennek a hőmérsékletét hívják megfeleltetett (korrelált) színhőmérsékletnek.

A mindennapi életben a tárgyak emberek által észlelt színe nagymértékben függ a megvilágító fényforrásoktól, amelyek manapság igen különböző színképi teljesítmény-eloszlásokkal készülnek. A mesterséges fényforrások fényminőségüktől függően kisebb-nagyobb mértékben eltorzítják a természetes színeket. Minél inkább hasonlít egy fényforrás fényének színképe a természetes fényéhez, annál természetesebb és hűbb a színvisszaadás. A színtorzulást a színvisszaadási mutató jellemzi, melynek skáláját úgy alakították ki, hogy a természetes fényforrások (azaz az úgynevezett fekete test sugárzók, aminek a Nap is tekinthető) színvisszaadását vették 100-nak, és a skála 0-tól 100-ig terjed. Minél kisebb valamely fényforrás esetén az index értéke, annál inkább torzulnak az általa megvilágított felületek színei. A színvisszaadási index szokásos jelölése Ra.

Egy fényforrás kiválasztásánál fontos lehet az is, hogyan, milyen térbeli eloszlással sugározza fényét. Ennek leírására szolgálnak a sugárzási irányjelleggörbék, fényerősség-eloszlási diagramok. Egy fényforrás lehet pontszerű, mint például egy hagyományos körteizzó, vagy vonalszerű, mint például a szokványos fénycsövek. Fényét sugározhatja nagyjából egyenletes eloszlásban a tér minden irányába, vagy többé-kevésbé irányítottan, egy határozott irányban és szögben, mint a reflektorlámpák.

Ezek azok az alapvető világítástechnikai jellemzők, amelyek ismerete feltétlen fontos a megfelelő lámpa kiválasztásához.

A villamos áram felhasználásával történő világítás már több, mint két évszázados múltra tekinthet vissza: Alessandro Volta mutatta be először az árammal izzított platinaszál világítását 1801-ben.

A villanyárammal működő fényforrásoknak azóta három alapvető fajtáját alkalmazták, alkalmazzák: a hősugárzásos fényforrásokat, a villamos kisüléssel fényt előállító fényforrásokat és elektrolumineszcencián alapuló fényforrásokat. Hősugárzásos fényforrások az izzószálas lámpák, vagyis az izzólámpák és halogénizzók, villamos kisüléssel működnek a kisülőlámpák, vagyis a fénycsövek, az elektrolumineszcenciát hasznosítják a fénykibocsátó diódák, angol betűszóval LED-ek.

Az izzószálas lámpákban a villamos áram egy arra alkalmas anyagból (a korszerű lámpákban volfrámból) készített, semleges gázzal töltött üvegburában elhelyezett izzószálat hevít fel igen magas, 3000 °C körüli hőmérsékletre, aminek hatására az folyamatos, kiegyenlített színképű fényt sugároz. Az izzószálas lámpák színvisszaadási mutatója ennek köszönhetően Ra 100.

A hagyományos izzólámpák előnye az egyszerű felépítés és a kiváló minőségű fény. Működési elvük miatt bekapcsoláskor azonnal teljes fényt adnak, fényerejük jól szabályozható, és rendkívül széles környezetihőmérséklet-tartományban használhatóak. További előnyük, hogy nem tartalmaznak veszélyes anyagokat, hulladékkezelésük és újrahasznosításuk is megoldott. Hátrányuk, hogy sérülékenyek, üzem közben erősen felmelegszenek, rosszul bírják az ütődéseket és rázkódást, valamint, hogy hatékonyságuk alacsony. Működési feszültségük háztartási világítási célokra 6~230 V, és használhatóak egyenfeszültségű és váltófeszültségű tápellátással is. Színhőmérsékletük 2700~2900 K. Fényhasznosításuk 6~20 lm/W, a nagyobb teljesítményű lámpáké a kisebb veszteségek miatt magasabb, mint a kisebbeké. Élettartamuk kiviteltől és minőségtől függően 750~2000 óra.

A halogénizzók az izzólámpák továbbfejlesztett változatai. Burájukban a gáztöltés mellet kis mennyiségű halogén adalék (jód vagy bróm) található, ami lassítja az izzószál elöregedését, az izzó „kiégését”, és magasabb üzemi hőmérsékletet tesz lehetővé, ez pedig emeli a kibocsátott fény színhőmérsékletét és növeli az izzók fényhasznosítását. Működési elvük miatt bekapcsoláskor azonnal teljes fényt adnak, fényerejük jól szabályozható, és rendkívül széles környezetihőmérséklet-tartományban használhatóak. További előnyük, hogy nem tartalmaznak veszélyes anyagokat, hulladékkezelésük és újrahasznosításuk is megoldott. Hátrányuk, hogy sérülékenyek, üzem közben nagyon erősen felmelegszenek, rosszul bírják az ütődéseket és rázkódást. Működési feszültségük háztartási világítási célokra 12~230 V, és használhatóak egyenfeszültségű és váltófeszültségű tápellátással is. Színhőmérsékletük 2800~3200 K. Fényhasznosításuk 12~35 lm/W, a nagyobb teljesítményű lámpáké a kisebb veszteségek miatt magasabb, mint a kisebbeké. A legkorszerűbb, melegtükrös halogénlámpák (angol betűszóval HIR) fényhasznosítása a jövőben ennél jobb is lehet. Élettartamuk kiviteltől és minőségtől függően 1000~6000 óra.

A kisülőlámpák közül háztartási világításra csak a fénycsöveket és kompakt fénycsöveket használják. Ezekben a csövekben a csőbe zárt fémgőz-nemesgáz keverékben létrehozott elektromos ív erőteljes ibolyántúli sugárzást kelt, amit a csőhéj belső oldalára felhordott fényporbevonat alakít át látható tartományba eső fénnyé. Előnyük a magas hatékonyság, az alacsony üzemi hőmérséklet és a hosszú élettartam. Hátrányuk a kiegyenlítetlen színképű fény, ami miatt fényük nem igazán kellemes, színvisszaadásuk pedig elmarad az izzószálas lámpákétól. További hátrányt jelent sérülékenységük, és a környezeti hőmérséklet iránt tanúsított érzékenységük, ami miatt hideg környezetben (+10 °C alatt) nem vagy csak rosszul használhatók. Hagyományos előtétekkel és gyújtókkal használva bekapcsoláskor nem adnak azonnal teljes fényt és nem bírják a gyakori kapcsolgatást, azonban korszerű elektronikus gyújtókkal és nagyfrekvenciás elektronikus előtétekkel ezek a hátrányok nagyban csökkenthetők és a fényerő szabályzása is megoldható. A kompakt fénycsöveket összeépítik az előtéttel és gyújtóval.

A fénycsövek legkomolyabb hátránya, hogy higanyt és foszfort tartalmaznak, így veszélyes hulladéknak számítanak és igen komoly környezeti kockázatot jelentenek. Jó tudni, hogy a fénycsövek legfeljebb 5 mg higanyt tartalmazhatnak. Ha egy fénycső vagy kompakt fénycső eltörik, az abból kiszabaduló higany komoly egészségügyi és környezetvédelmi kockázatot jelent. A kiszabaduló higany mennyisége akár 6000-szeresen is meghaladhatja a hosszútávú toxikológiai kitettség elfogadható határértékét, és a felhasználót olyan kitettség érheti, amely eléri az akut mérgezés szintjének tizedét. A kiszabadult higany begyűjtése, összetakarítása igen nehézkes, háztartási eszközökkel gyakorlatilag lehetetlen.

A fénycsövek hulladékkezelése és újrahasznosítása nem megoldott, és különösen igaz ez a kompakt fénycsövekre, amelyek kezelését a bennük található elektronikus elemek és műanyag tovább nehezíti, így az nem oldható meg gazdaságosan. Ezért az ilyen termékek újrahasznosítása nem költséghatékony (darabonként 0,3~1 €), és kizárólag környezetvédelmi célokat szolgál, hogy megakadályozzák a higany és más veszélyes anyagok környezetbe jutását. Működési feszültségük háztartási világítási célokra 230 V. Színhőmérsékletük 2700~8000 K, színvisszaadási mutatójuk Ra 80~95. Fényhasznosításuk 40~100 lm/W, a közönséges fénycsöveké magasabb, mint kompakt társaiké. Élettartamuk kiviteltől és minőségtől függően 5000~20000 óra.

A félvezetők villamos áram hatására történő fénykibocsátását Henry Joseph Round fedezte fel 1907-ben. Oleg Vlagyimirovics Loszev találta fel a szilíciumkarbid anyagú fénykibocsátó diódát (angol betűszóval LED-et) 1924-ben. Innen azonban még sok évtizedes út vezetett el a hatékony, világítási célokra is jól használható nagy fényerejű fénykibocsátó dióda Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi, Nakamura Sudzsi és munkatársaik általi 1990-es évekbeli feltalálásáig.

A fénykibocsátó diódák az elektrolumineszcenciát hasznosítják a villamos áram látható fénnyé alakításához. A megfelelően megválasztott félvezetőanyagokban kialakított p-n átmeneteken átvezetett villamos áram hatására lezajló folyamatban energia szabadul fel, amely fotonok, azaz fény formájában szabadul fel. A kibocsátott fény hullámhossza az alkalmazott félvezető anyagtól függ, és az infravöröstől az ibolyántúli tartományig számos hullámhossz elérhető, azonban egy adott anyagú dióda, ellentétben a hősugárzáson alapuló fénykibocsátással, csak egy meghatározott hullámhosszon sugároz, így hagyományos értelemben vett színképről itt nem beszélhetünk. Hogy világítási célokra is alkalmas, jó minőségű fényt állíthassanak elő, a mérnökök különböző hullámhosszú fényt kibocsátó diódákat vegyesen alkalmazva érnek el kevert fehér fényt, illetve kék fényű vagy ibolyántúli fénykibocsátó diódák fényét módosítják megfelelő fényporokkal a LED-lámpák tervezése és gyártása során.

A LED-lámpák legnagyobb előnye magas fényhasznosításuk, az alacsony üzemi hőmérséklet és a hosszú élettartam. További előnyük, hogy nem érzékenyek a rázkódásra és működési elvük miatt bekapcsoláskor azonnal teljes fényt adnak. Az egyszerűbb LED-lámpák fényereje nem szabályozható, azonban kaphatóak szabályozható LED-lámpák is, de felmerülhetnek összeférhetőségi gondok a már meglévő, izzószálas lámpákhoz tervezett rendszerekkel. Hátrányuk a kiegyenlítetlen színképű fény, ami miatt fényük nem mindig kellemes, színvisszaadásuk pedig elmarad az izzószálas lámpákétól. További hátrányt jelent a környezeti hőmérséklet iránt tanúsított érzékenységük, ami miatt meleg környezetben (+40 °C felett) nem vagy csak rosszul használhatók. Mivel működési elvükből fakadóan a fénykibocsátó diódák csak egyenáramú tápellátással üzemeltethetők, ezért a LED-lámpák a 230 voltos váltakozó feszültségű villamos hálózatról csak külön e célra gyártott tápegységgel használhatók, vagy a lámpát a gyártás során – a kompakt fénycsövekhez hasonló módon – egybe kell építeni a tápegységgel. Így a LED-lámpák gyártása magas szintű technológiát és a hagyományos izzószálas lámpákénál jóval nagyobb tömegű nyersanyagot igényel. Készítésükhöz számos ritka és értékes fémet használnak az alumíniumtól és vörösréztől az aranyon és ezüstön át a ritkaföldfémekig, a beépített tápegység pedig veszélyes elektronikai hulladék. Emiatt a LED-lámpák újrahasznosítása rendkívül fontos, hulladékkezelésük és újrahasznosításuk azonban nem megoldott. Mivel azonban gyártásukhoz nem alkalmaznak higanyt és foszfort, a környezetre nem jelentenek a fénycsövekéhez fogható veszélyt. Működési feszültségük háztartási világítási célokra általában 230 V, de kaphatók a törpefeszültségű halogénizzók kiváltására szánt 12-24 voltos változatok is. Színhőmérsékletük 2540~10000 K, színvisszaadási mutatójuk Ra 80~95. Fényhasznosításuk 55~160 lm/W, a magas színhőmérsékletű változatoké magasabb, mint alacsony színhőmérsékletű társaiké. Élettartamuk kiviteltől és minőségtől függően 5000~50000 óra.

Az eddig megszerzett ismeretek alapján már viszonylag könnyű értő módon megválaszolni a fényforrások kiválasztása kapcsán írásunk első részében sorolt kérdéseket. Azonban a legfontosabb annak belátása, hogy nem léteznek minden tekintetben tökéletes mesterséges fényforrások, így választásunk a különféle elvárások összeegyeztetése alapján meghozott döntés lesz.

Ami bizonyos: fénycsöveket otthoni világításra használni nem érdemes. A fénycsövek és kompakt fénycsövek ugyan jól hasznosítják a fényenergiát, ám színvisszaadásuk és fényminőségük sok kívánnivalót hagy maga után, megjelenésük nem igazán csábító, és aránytalanul nagy egészségügyi kockázatot és környezeti terhelést jelentenek.

Az olyan alkalmazásoknál, ahol fontos a fény minősége és színvisszaadása, a hagyományos izzóknak még mindig nincs igazi versenytársa: festőműtermek és kézműves műhelyek világítására még mindig ezek jelentik a legjobb megoldást. Igaz ez az olvasó és munkalámpákra is, ráadásul ezeknél kis teljesítményük okán az alacsonyabb fényhasznosítás sem sokat számít. Mivel rendkívül széles környezetihőmérséklet-tartományban használhatók, korlátozás nélkül alkalmasak kültéri használatra, például a kertben, illetve meleg helységekben. Komoly hátrányuk, hogy nem bírják az ütődést és rázkódást. Mivel működésük során erősen felmelegszenek, ezért olyan módon kell használni őket, hogy gyermekek az izzót sem véletlenül, sem szándékosan ne érinthessék meg.

A LED-lámpák legnagyobb előnye magas fényhasznosításuk: segítségükkel az izzószálas lámpákhoz viszonyítva igen nagy mennyiségű villamos áram takarítható meg. Óriási előny még a hosszú élettartam: átlagos háztartási használat mellett a LED-lámpákat hosszú éveken vagy akár évtizedeken át nem kell cserélni. Jól bírják az ütődést és rázkódást. Mivel nem bocsátanak ki ibolyántúli sugárzást és nem sugároznak jelentősebb mennyiségű hőt, ezért műtárgyak, különösen szerves anyagokból készült tárgyak megvilágítására kiválóan alkalmazhatók. A LED-lámpák jól bírják a hideget, körülbelül -30 °C hőmérsékletig megbízhatóan működnek. Sajnos a meleget sokkal kevésbé bírják, 45 °C felett csak különleges változataik használhatók.

A LED-lámpákat a meglévő világítási rendszerekkel való összeférhetőség biztosítására a korábbi lámpáknál megszokott szabványos lámpafejekkel, E27 és E14 Edison-menettel vagy tűlábakkal készítik, így ezek a hagyományos lámpák helyére könnyen beszerelhetők. Azonban a nagyobb teljesítményű LED-lámpáknál kikerülhetetlen műszaki okok miatt előfordul, hogy külméretük meghaladja a velük egyenértékű izzószálas lámpákét. Ezért mindig érdemes ellenőrizni, hogy a csereként használni kívánt LED-lámpa befér-e a meglévő világítótestbe?

Ha hagyományos izzólámpát akar LED-lámpára cserélni, de nem ismeri az izzó fényáramát, akkor általános világításra szánt, körte kivitelű normál izzók esetén az alábbi közelítő értékekkel számolhat:

25 W izzó ≥ 250 lumen
40 W izzó ≥ 450 lumen
60 W izzó ≥ 800 lumen
75 W izzó ≥ 1100 lumen
100 W izzó ≥ 1600 lumen

Halogénizzóknál ezek az értékek általában legalább 25~30 százalékkal magasabbak.

A különleges kivitelű és/vagy a 230 voltos hálózati feszültségtől eltérő feszültségen üzemelő izzók esetében az egyenértékűség ettől eltérő.

Színhőmérséklet: